Fiers Gábor - szerkesztő
Elérhetőség: fiers.gabor@fmc.hu
Bemutatkozás:Valamikor a ’70-es évek végén fogant, de csak a következő évtized elején látta meg a napvilágot. Az internet a vérében van, a biztonság számára a minden. Leggyakrabban használt online jelszava: 1234, PIN-kódja is ugyanez. Percenként hat leütés sebességgel gépel, a hosszú Ú-t még mindig gyakran ujjkörzéssel keresi. Álneve egy eddig feltöretlen bináris kód, valódi neve ismeretlen. Mottója: I love tejbegrízes fagyi.

Németh Zoltán - szerkesztő
Elérhetőség: snrzoltan@gmail.com
Bemutatkozás: Már gyermekként is két terület vonzott igazán: az állatvilág és a sport. Tanulmányaimat állatorvosként kezdtem, de sportújságíróként fejeztem be. 2002-től 2016-ig a Fehérvár Televízió szerkesztő-riportereként, illetve saját kommunikációs vállalkozásom mindeneseként tevékenykedtem, kimondottan vállalva lokálpatriotizmusom, mely soha nem engedett elszakadni Székesfehérvártól. Később egy rövid időt eltöltöttem a Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémián, 2017-től pedig immár szabadúszóként fogalmazom meg képi és írott gondolataimat, egyre gyakrabban elkalandozva a filmfelvevő masinák operatőri oldalára. Az újságírás azonban örök szerelem, így keresem és mindig megújuló lelkesedéssel dolgozom fel a mindennapinál kicsit extrémebb sztorikat.

Pál Lóránd - szerkesztő
Elérhetőség: pal.lorand@fmc.hu
Bemutatkozás: Már egészen fiatal koromban magába szippantott a média világa. Első számítógépem óta le sem veszem a szemem a monitorról, időközben pedig a kockulás, azon belül is a világhálón való szörfölés lett az első számú hobbim. Annak köszönhetően, hogy be nem áll a szám, a főiskolán a kommunikáció volt az "alap", aminek az évek során a "mestere" lettem. Első szárnypróbálgatásaim után alább hagyott a lendület, ám Székesfehérváron visszataláltam az újságíráshoz. Online-szerkesztőként az internet a második otthonom, így folyamatosan friss információkkal látom el az fmc.hu olvasóit. Délutánonként a focipályán, hétvégente a moziban találhattok, kedvenc ételem pedig a svéd húsgolyó. Mottóm: Mit számít, ha az ember boldog?